Nehézfémek

Nehézfémek általános hatásai, nehézfémek kimutatása, az orvosi szén (carbo activatus)

A nehézfémekkel való közvetlen érintkezés napjainkban jócskán túllépte már a „természetes határt” úgy a levegőben, földben, vízben, mint az élelmiszerekben (táplálkozás és táplálkozási alapismeretek) és használati tárgyainkban egyaránt. A permetezőszerek, az üzemanyagok, a technikai eszközök, a játékok, de még az egészségügy is felhasználja a magas koncentrációban már mérgező tulajdonsággal bíró elemeket. A nehézfémek feleződési ideje és ürülése a szervezetből hosszadalmas folyamat, miközben lerakódások jönnek létre a különböző szervekben (csont, máj, vese, agy, haj, bőr, stb.). Gyengítve és károsítva az immunrendszert /pl. folyamatos készenléti állapotban tartva a fehérvérsejteket (pl. T-limfocitákat), azaz ellenanyagképzésben → immunrenszer/, a szervezet enzimatikus rendszerét, és az idegrendszert, egyben csökkentik az ember stressz-tűrőképességét, és a betegségekkel szemben való ellenállás képességét sokszor allergia és gyakori gyulladásos tünetek megjelenésének formájában.

A (egyes) nehézfémek magas koncentrációjának kimutatása a szervezetben nem egyszerű feladat, mivel a vérben a nehézfémek csak rövid ideig vannak jelen, ezért leginkább az ürítés mértékéből lehet (pl. vizelet, illetve a haj, bőr vizsgálatával) tényadatokhoz jutni. Vizsgálati módszer lehet még pl. a speciális, ún. provokációs tesztek alkalmazása (mikor eleve ellenanyagot jutatnak be a szervezetbe és figyelik a reakciót, illetve a vizeletben ürített mennyiséget). Egyre inkább fokozódik a kutatási területek aktivitása ezen mérgező elemekkel kapcsolatban (és a kimutatási módszerekkel kapcsolatban), hiszen pl. egyértelművé vált a Candida gomba betegség (a candida gombák megkötik a nehézfémeket), a Refluxbetegség, az autizmus (autista gyermekek esetében esetenként pl. megemelkedett higany szintet mutattak ki) és tüdőbetegségek vonatkozásában a nehézfémek károsító jellege. Megelőzésként célszerű biogazdálkodásból származó ételeket fogyasztani, nem dohányozni, komolyan venni a munkavédelmi szabályokat ott (is), ahol nyilvánvaló a nehézfémekkel való találkozás, minél többet természeti környezetben tartózkodni.

A komlementer medicina, a különböző természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások (táplálkozás kiegészítők), az egyén számára szükséges medicinális diagnosztikát -terápiát-kezelést soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltó - felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki közérzeti javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok!

Nehézfém mérgezések esetén hatékony elsősegélyszer az orvosi szén (carbo activatus), mely szinte minden méreganyag, gyógyszer megkötésére képes (kevésbé köti meg ugyanakkor a vastartalmú gyógyszereket, a lithiumot, a nátriumot, káliumot, ciánt és az ásványi savakat, az alkoholt). Az orvosi szenet állati vérből vagy csontból állítják elő speciális eljárással, az előállításától függ megkötőképessége (adszorbciós képessége). A jó minőségű aktivált szén olyan finom eloszlású, hogy 1g felszíne 15-200 m². Maró hatású anyag (sav-lúg), mélyalvás, kóma, görcsrohamok, illetve bélelzáródás vagy bélszűkület esetén nem alkalmazható az orvosi szén! Általában 60-100 g orvosi szenet vízben feloldva kell elfogyasztani, mely eljárás megismételhető szükség esetén. Bármilyen akut mérgezés esetén azonban mindenképpen orvosi ellátásra van szükség (lásd még: gyógynövények mérgező növények)!

Arzén

A fémarzén nem mérgező, az arzéntrioxid és az arzénessav azonban igen, s ezeket megtalálhatjuk pl. egyes falfestékben, féreg -és patkányirtó szerekben, színes krétában, és például az arzéngázas eljárással készült elektronikai termékek előállítása során okozhatnak ártalmat a dolgozóknak. Az arzén természetes állapotában igen sok kőzetben, ércben megtalálható (pl.- kőszén, kőolaj), de megtalálható a folyóvizekben, ivóvízben, ásványvizekben és például a tengeri halakban. Magyarországon a Dél-alföldi térség talajvize tartalmaz a normál értéknél nagyobb mennyiségben arzént.

A vízoldékony arzénsók a gyomor-bélhuzam nyálkahártyájáról és egyéb nyálkahártyákról (tüdő) is könnyen felszívódnak, a vér arzéntartalma a felszívódás után gyorsan csökken, a szerveké emelkedik. Végső raktározási helyek a bőrfüggelékek és a csontok, ahonnan még évek múlva is kimutatható az arzén. Az arzén kiürülése a szervezetből főleg a vizelet ürítésével történik meg, igen lassú folyamatként. Legnagyobb kárt a kapillárisokban (kis vérerekben) okozzák,főleg a vese vérereiben.
Hirtelen nagy mennyiségű arzén felszívódásakor az ún. hűdés fél-egy óra alatt halált okozhat, de pl. por-inhaláció esetén csak 4-12 óra múlva alakulhatnak ki a súlyos mérgezéses tünetek. A heveny arzénmérgezés tünetei: karcoló érzés a torokban, égető gyomorfájdalom, csillapíthatatlan hányás, fokozódó rizslészerű hasmenés ( vastagbélrendszer), lábikragörcs, és a kínzó szomjúságérzet, majd súlyos agyi anoxia (teljes oxigénhiány), sokkos állapot és kóma alakul ki. Idült (elhúzódó, mikor kis adagokban érintkezik a beteg folyamatosan az arzénnel, és közben még bizonyos szintű tolerancia is kialakulhat az arzénnal szemben) betegségben, enyhébben jelentkeznek a tünetek, étvágytalanság, székrekedés és hasmenés váltakozó jellegű előfordulása, a nyálkahártyák gyulladása, a talpakon, tenyéren fokozott szarusodás, a bőr fénynek kitett helyein pigmentáció kialakulása, gyors őszülés és hajhullás, sokideggyulladás érzéskieséssel és fájdalommal, vérszegénység, szellemi kábultság és általános leromlás jellemzi a tüneteket. Azonnali orvosi ellátásra van szükség, elsősegélyként hánytatható a beteg és aztán adható orvosi szén.

Higany

A higanyt az orvostudomány széles körben alkalmazta, illetve alkalmazza, megtalálható pl. a hőmérőben, egyes hashajtókban és oltóanyagokban, fertőtlenítőszerben, egyes húgyhajtóban. A fogtömésnél használt amalgámot ma már nem szabad használni, de évtizedeken keresztül folyamatosan mérgezte (és mérgezi a még ki nem cserélt tömés) a tömésanyagból kiváló higanygőz az emberi szervezetet (amalgám: higanyötvözet, foncsor, mely a higanynak és fémreszeléknek (ezüst, cin, cink és réz) dörzscsészében dörzsöléssel előállított elegye. Képlékeny állapotban kerül a fogakba, ahol megkeményedik).

A nehézfémek, mint a higany is, mivel elsősorban a bélrendszerben, emésztőrendszerben (és vesében, csontokban, agyban, bőrben) raktározódnak el, és nagy mértékben felelősek pl. a candida gomba okozta fertőzöttségért, a refluxbetegség kialakulásáért, az immunrendszer gyengüléséért, a stressz-tűrőképesség csökkenéséért, így a higany mint a fogtömések fő alkotója(50%), önmagában indikálhatja és fenntarthatja ezen állapotokat. A higany a vizelettel, nyállal és a széklettel ürül ki a szervezetből.

Ma már, ha lehet, nem alkalmazzák hőmérők formájában sem a higanyt, mert ha eltörik a hőmérő, a higany kis gömb formában szétgurul (vagy a bőrrel érintkezve felszívódik), és ha nem találják meg, akkor folyamatosan engedi ki magából továbbra is a higanygőzt. Ez veszélyes leginkább a gyermekek esetében és a kórházakban, ahol egyébként is legyengültek a betegek. A higany megtalálható azonban pl. az ivóvízben, a levegőben, a halakban, és a permetező szerekben is. Maró hatású vegyületei közül a leggyakrabban a szublimát és a higanycianid okoz mérgezést, melynek tünetei: fémes szájíz, fokozott nyálelválasztás és szomjúség érzet, égető görcsös nyelőcső és gyomor- bélfájdalom, kezdetben fehér, majd véres hányadék, véres és hasmenéses széklet, hideg verítékezés, ájulások. A nagy koncentrációjú higanyfém-gőz belégzése tűdőgyulladást hoz létre. Elsősegélyként használható az orvosi szén, 1%-os nátriumszulfát oldat, szájöblítésként pedig hidrogénperoxid vagy káliumpermanganát-oldat. Higanymérgezés esetén tejet vagy tojást is lehet itatni a beteggel (a bejuttatott fehérje megköti a higanyt) és hatékony lehet még a szelén adagolása. Azonnali orvosi ellátás szükséges. Enyhébb tünetek jelentkeznek idült, elhúzódó mérgezés esetén: fogínygyulladás, foghullás, bélhurut, ingerlékenység, emlékezési és koncentrálási nehézség, ideggyulladások, remegés, koraszülés, magzati deformitások, általános leromlás. A tüneteket súlyosbíthatja az alkohol és a dohányzás (nikotin)!

Ólom

Az ólom megtalálható a földben, vízben, levegőben (kipufogógáz és üzemanyag), forrasztófémekben, festékekben, kerámiaedényekben, vízvezetékekben, konzervdobozokban, és sajnos egyre inkább az élelmiszerekben (salátában, zöldségekben, sőt a tejben) is. A növények (gabonafélék) különösen érzékenyek az ólomra, így hamarabb telítődnek is akkor, ha a föld vagy a légtér (autópályák mellett) ólomszintje magasabb. A tejbe oly módon jut be az ólom, hogy a szarvasmarhák elfogyasztják a megemelkedett ólomszintű növényeket, majd azt a szervezetükben elraktározzák, felhalmozzák.

A felszívódó és vérben keringő ólom 90%-a vörösvérsejtekhez kötődik, azaz a sejtes elemekhez. Átmenetileg lerakódik a parenchimás szervekben (pl. máj, vese), de hamarosan fő raktározódási helyére, a csontokba kerül. Az ólom eliminációja (kiürülése, kiválasztódása) a szervezetből igen lassú folyamat, a széklettel és a vizelettel ürül ki csekély mennyiségekben. A felhalmozódás során (idült, elhúzódó módon) kialakult ólommérgezés rontja a férfiak nemzőképességét (lassítja a spermiumok mozgását candida betegség és a szexuális problémák), izom és csont-fájdalmakat, emésztőrendszeri zavarokat, májpanaszokat, vérszegénységet, idegrendszeri panaszokat, illetve fáradékonyságot és ingerlékenységet okoz. Súlyosabb esetben már göcsös fájdalmakat vált ki az izmokban (ólomparalízis) és az izületekben (ólomköszvény-elősegíti a húgysav lerakódását az ólom), gyomorban és bélrendszerben (ólomkólika), az arc hamuszürke elszineződését ( ólomkolorit) és súlyos vese és idegrendszeri tüneteket okoz, általános legyengülést és étvágytalanságot hoz létre az ólom telítettség. Gyermekek esetében tanulási nehézségek és az ún. Teleki tünet - lógó csukló alakulhat ki. Az ólommérgezettség kimutatható a vérből (25-50 µg/dl már tüneteket okozhat), hajból és a körömből.

Kadmium

A kadmium szintén az egyik legmérgezőbb elemek közé tartozik, és veszélyességét fokozza, hogy a vese vissza is tartja a szervezetben. A kadmium főleg a sárga festékekben, a dohányfüstben, a növényekben (mákban, gabonákban, gombában, tökmagban, rizsben) és állat eredetű élelmiszerekben (vadhúsban-főleg a máj és a vese érintett, a halakban, a tejben) található meg. A puhatestűek (pl. kagylók) is nagymértékben szennyezettek lehetnek kadmiummal (érdekesség, hogy a puhatestűek kadmium-tolerancia szintje igen magas, így a szervezetükben nem okoz mérgezettségre utaló tüneteket).

A kadmium felszívódása a gyomor-béltraktusból igen gyors, lerakódása után a vesében és a májban még évek múlva is kimutatható. A kadmium felhalmozódása a szervezetben gyengíti az immunrendszert, akadályozza a vas anyagcsere folyamatot, tüdőgyulladásra, tűdőtágulatra és a hörgők gyulladására, izületi gyulladások kialakulására hajlamosít, illetve elősegíti ezeknek a betegségeknek a kialakulását. Csontrendszer, idegrendszer és nyálkahártya károsító hatása van. Felhalmozódása folyamán általános tünetei pl. a fáradtság, ingerlékenység, szomjúságérzet fokozódása. Megfelelő cink, szelén és kalcium ellátottság csökkentik a kadmium hatásait, illetve segít a megelőzésben is.